Nádasdy Ádám - Jól láthatóan lógok itt
Két felhő között ím lógva maradtam, a lábam kalimpál a semmibe. Nincs biztos föld, szilárd talaj alattam, de legalább ellátok messzire. Fiatalon mindig a múltba néztem, hogy hol siklott ki az egész dolog. Kerestem: kinek hajtsam meg a térdem, most meg ha kell, ha nem kell, lerogyok. A felhők közt hideg van és világos, én is jól láthatóan lógok itt. Kíváncsi gúnnyal vizsgálgat a város, és hallom a kérdést, a szónokit: nem kéne-e a jövő felé csúszni, a nappal szemben siklani akár? Kell-e a mások igazába bújni, mint használt fészket használó madár?
